Tanuljunk nyelveket!
Régen volt az, amikor úgy indították a nyelvkönyvet, miért is kell angol nyelvet tanulni?
Ma már ez nem kérdés. Mindenki tudja, hogy nyelvekre szükség van.
Kisebbek-nagyobbak nem egyszer, többször is nekiveselkedtek már a tanulásnak. De elmondható, hogy sokan feladták, abbahagyták, vagy szenvedtek tőle. Valamilyen ok miatt nehezen ment.
Ha azonban tudjuk az okokat, ismerjük az akadályokat, sokkal könnyebb lesz a nyelvtanulás.
Vegyük sorra az akadályokat! Nyilván- a teljesség igénye nélkül- tudunk felsorolni párat.
Először is nézzük az iskolákat!
A legnagyobb hiba, amit elkövetnek, hogy a nyelvet tantárgyként tanítják. Van lecke, dolgozat, szóteszt, számonkérés, stb.- ez is legfőképpen írásban- és szépen végigmennek a könyvön, leckéről leckére. Nincs azonban nyelvhasználat, beszéd, egyéni munka, gyakorlás.
A másik hiba, hogy a diákok többsége nem ismeri a magyar nyelvet. Nincs anyanyelvi alapja. Szegényes a szókincse. Hogyan fog olyan angol szókincset használni, amelyet magyarul sem szokott. Sehogy! Az oktatás hibája, hogy az anyanyelvi ismereteket háttérbe szorítja, és hogy a magyar nyelv tanítása helyett nyelvtudományt és nem nyelvhasználatot, és nyelvismeretet tanít.
A harmadik dolog: a diákok egy része tanulni sem tud. A diákok többsége nem érti a szöveget, amit olvas, és nem képzeli el az olvasottakat. Magyarul! Gondolja valaki, hogyha mindezeket nem tudja, akkor ez az idegen nyelvvel másként van? Mi a megoldás? Meg kell tanítani a gyerekeket arra, hogyan tanuljanak!
(Ajánlott: Farkas L Rozália Sikeres diák című könyve)
De hibásak a munkafüzetek, a gyakorlatok is. Mert mechanikus tanulást sugallnak. Van egy kifejezés, amit használni kell, és behelyettesíteni, beírni a mondatba, De mindezt be tudja írni valaki anélkül, hogy gondolkodna, megértené, vagy megtanulná az adott tételt-mechanikusan. Ezért olyan gyakorlatokat kell alkalmazni, amelyek ezt kiküszöbölik!
Manapság szeretik sokan hangoztatni, mennyire fontos, hogy a gyerekek minél hamarabb, minél kisebb korban elkezdjék tanulni a nyelvet, mert fogékonyabbak és sikeresebbek lesznek! Csakhogy ez nem teljesen igaz! Már alapszinten akadályokba ütköznek, mert az idegen nyelv olyan anyanyelvi ismereteket követel, amit még a magyarban csak évek múlva fognak hallani. (ha egyáltalán hallanak róla). Nem azért, mert nem tudják, mi az, hogy alany, meg állítmány, hanem azért, mert minden nyelvnek van struktúrája, s ha nem tudják megérteni az idegen struktúrát, gondolkodásmódot, akkor nyelvet sem fognak tudni tanulni. Aztán elkezdenek szenvedni tőle, és ez a küzdelem elkíséri őket a továbbiakban is.
Még emlékszem a kisiskolás szomszéd gyerekre, akinek- noha értelmes diák volt- nem ment az angol. Egy délutánt töltöttünk el azzal, hogy a magyar nyelvet tanulmányoztuk, és összevetettük a magyar nyelvhasználatot és az angol nyelvhasználatot. Majd miután megértette a legfontosabb alapokat magyarul, utána már nem is volt szükség a nyelvtanításra. Magától- a saját egyéni tanulási módszerével- eljutott a felsőfokig.
Iskolások- felnőttek
Először is a nyelvtanulással nem most találkoznak először. Elkíséri őket a sok rossz tapasztalat.
Tulajdonképpen mindenki számára talán a legfontosabb dolog, hogy a nyelv nem olyan, mint bármely más tantárgy, amelyet életükben valaha tanultak. Az a helyzet ugyanis, hogy amit egyszer átvettek, azt onnantól kezdve mindig ismerniük kell, és ennek a tudásnak halmozódnia kell! Nem lehet kihagyni, vagy nem felhasználni a korábbi ismereteket!
Mit jelent ez? Ha például földrajzból valaki nem tanulta meg a Benelux államokat, lehet, hogy nem felelt ezekből, és attól még vígan tudhatja, mi Kína fővárosa, mert nincs összefüggés. És nyugodtan ötöst kaphat földrajzból.
De a nyelveknél nincs ilyen. Ha kimarad egy tétel, akkor az összes többi anyag, ami erre az ismeretre épülne, elvész, kimarad!
Itt van a legnagyobb baj a tanulásban- tanításban.
2
Amint a nyelvet valaki tantárgyként tanítja- a hallgató azonnal tantárgyként tanulja majd, és elköveti a fenti hibát.
Mindezekből következik, hogy a nyelvet tanító tanár személye sem mellékes.
Nem elhanyagolható az egyéniség sem, aki a nyelvet tanulja. Az ember nem gép. Nincs két egyforma ember. A nyelvtanuló egyénisége megköveteli, hogy különböző tempóban, gyakorlással, módon tanuljunk egy nyelvet. A tanításban azt is figyelembe kell venni, hogy milyen az eredmény. Ha a tanár látja, hogy nem sikerült egy témát elsajátíttatni, akkor ne menjen tovább, hanem próbálkozzon más módszerrel is! Találkoztam olyan diákkal, aki már felsőfokos könyvből tanult- az egész osztály- és az egész osztály bukásra állt angolból. Talán két-három diák kivételével, akik elérték a kettes szintet. Mert a tanár semmi mást nem tett, mint végigment a könyveken szépen sorjában, anélkül, hogy felmérte volna, tudják-e a diákjai az adott anyagot vagy nem.
Megoldás: a nyelvet meg kell érteni, beszélni kell, alkalmazni, sokat gyakorolni.
Természetesen a tanulási problémáknak csak egy részét, azt is érintőlegesen , említettem. A teljesség igénye nélkül. A célom az volt, hogy felhívjam pár nehézségre a figyelmet, hogy mire figyeljünk a tanítás és tanulás közben.
Farkas L Rozália